Istenn�-szindr�ma

Gy�l�l�m, mikor istenn�nek k�pzelem magamat,
Ki sorsok f�l�tt d�nthet
�nhatalm�lag,
Ki el�sz�r f�ld f�l� rep�t,
Mag�val ragad �s �gy tesz,
Mintha el sem akarna engedni,
Majd kilom�ter magasb�l
Haj�t egy pillanatr�l
M�sikra a m�lybe…

S hogy jobban f�jjon,
M�g kezet ny�jtok neki,
De csak annyira, hogy
El ne �rhessen,
S vissza ne kapaszkodhasson,
Csak t�rd�t karcolja v�resre
A kavicsokon cs�sz�s,
S hogy epekedve ny�jt�zhasson
Egyre magasabbra!

Ut�lom n�zni, ahogy
Szenved az, aki
Mellettem maradna,
De nem engedem neki,
Hagyom lezuhanni,
Hogy helyette �lembe
M�st fektethessek.

S majd �t is ell�k�m egyszer,
Tudom,
Csak tudn�m m�r azt is,
Hogy ki�rt,
Ki epekedik
A kegyetlen „istenn�”
Simogat� kezei�rt?
Ker�ln�m el �t messze,
Hogy sz�lnek ne eressze
Karom azt a bolondot,
Ki m�g �gy is k�pes im�dni!

Csak tudn�m, mi kelti
A csalfa l�tszatot?
Gomolyg� f�st�t f�j t�n
Egyetlen nap m�lt�n
Valami hazug szell�,
S csak kecsegtet� hangom hallj�k,
De nem l�tj�k mindazt,
Mi sz�momra napn�l is vil�gosabb:
Az�rt vagyok itt,
Hogy keser�s�get sz�rjak sz�t
Hetedh�t
Hat�ron…
Ut�lom!

Hogy mennyire, az t�n
Alkalomadt�n
Kit�r bel�lem
Forr� k�nnyek k�p�ben,
Hogy a nagy ritk�n f�lt�keny
Embernek mondott l�nyek
Nevetni tudjanak rajtam,
Mikor �nmagamb�l kikelve
�v�lt�m, hogy „Nem akartam!”

Rem�lem, tal�n most m�r
Megt�rik a j�g,
Megt�rik az �tok.
Ha m�gsem, �gy
Az �g vigy�zzon r�tok,
�s bocs�nat.