Bölcsészátok

Érzem, ahogy ing a talaj, ahogy alattam be -
Arcomra torz grimasz ül, míg egy mély sóhaj ki -
Gyönge ág tart még életben, mely nemsoká le -
Panaszom valami ismeretlen zugból fel -
Szorít már, és mar, és éget, és érzem, hogy meg -
Bármily vastag kötelékünk, rettegek, hogy el -
Gyűlik a könny medrében, de gátja lassan át -
Fejem fölött mázsás teher… nem csak leng, de rá -
Bízzak vagy adjam fel végre… elmém lassan szét -
Mellkasomra félelem ült… nemsoká össze -
Szakad
Egyik napról másikra, rohannék hozzád vissza!