Az �t geometri�ja

Lassan siklik alattam a f�ld.

Csend van, csak az �jszaka l�ktet,
M�g l�mp�k gl�ri�ja rohan
K�t sorban az ablakom mellett.

K�t t�k�r villog, a k�p�ket
Folyton egym�snak intik:

J�t�kuk, hogy a keskeny
Folyos�t v�gtelen�tik.

Egyszerre csak r�k�sz�nt
A s�t�ts�g a kinti vil�gra;
A j�ghideg ablakot elfedi
A kabin-t�k�rk�p f�tyla.

F�nysz�r� cs�szik az aszfalton,
Mint k�tszer k�t �pp-hull�-csillag;
Nyomukban szikr�kat sz�r az �t,
S k�r�tt�k f�ny-pitypangok ny�lnak.

(Sz�raz f�, csanem der�kig �rhet...)
L�m, egy p�r ker�k nyoma,
Mint v�gtelen p�rhuzamos,
Fut m�lyen a semmibe tova.

S�nek rohannak vonatom mellett,
S rajtuk lopva k�vet minden f�ny,
Mint k�v�ncsi k�gy�k, k�sznak ut�nam:
Pikkely�k b�bor, f�mes t�nem�ny.

�, hogy szeretn�k �n is halv�ny f�nysug�rk�nt
Melletted s�t�lni, k�vetni, m�g lehet,
S egy folytonos, hossz� egyenesen
L�pkedni v�gig, egyszerre, veled!

Hogy homlokod finom bar�zd�iba
Cs�kok magv�t hintsem cs�ndes �jjelen,
Melyb�l mosoly k�l, �s vad boldogs�g sarjad,
�s �tsz�vi �ned, �s �j �r�m�t terem.

Ringat a g�p, hogy �lmodjak m�g...
Hogy l�nyedet magamban nyugtassam.
Ki�r�lnek a szavak... megsz�nik a l�t?
S arcodra fekszik kezem lassan, lassan.