Tengerszint feletti magass�gokban

Megtal�lni, meglep�dni
�s im�dni.
Ennyi volt az eg�sz.
Mintha a semmib�l
Ragadott volna meg
Egy er�s k�z,
Mely mindent�l megv�d,
Tudom,
Es� sem,
Sz�l sem,
Fagy sem �rthat nekem,
Szor�t�s�ban m�gis
Csak verg�d�m sz�ntelen.

F�ltem nyugalmadat.
Hogy felkavarjam
Lelked tav�nak
Sima t�kr�t,
Nem nekem val� feladat.
Te is ett�l f�lsz...
Mint k�t apr� v�zcsepp,
Reszket�nk az �gon,
�s nem mer�nk
Egy nagyot ugrani,
Nehogy a m�siknak f�jjon.

Retteg�nk att�l, hogy
Nem vagyunk el�g j�k.
De n�zd csak:
K�t harmatgy�ngy
Ugyanolyan sima,
Ugyanolyan ragyog�,
Ugyanolyan tiszta.
Mi magunk vagyunk
T�kr�k a vil�gnak:
Azz� v�lunk,
Ami sz�p,
Ami fontos:
Mez�k lank�iv�,
Havas hegycs�csok csendj�v�,
Te madarak r�pte leszel,
Tollukban a leveg� meg �n;
B�r kicsit torznak
T�nhet benn�nk a k�p,
Ugyan�gy sz�nes �s �rt�kes.

A t�bbi v�zcsepp meg
Sodr� t�megg� v�lva
Nyel el mindent,
S haraguk habja
T�ri meg a t�k�rk�pet,
Mi benn�nk
Hars�ny k�kek- �s
Z�ldekk�nt �l.
A tetej�n m�g tal�n
Meg-megcsillan a nap,
De a felsz�n alatt
Minden �js�t�t.

Mi�rt f�jna h�t, ha
–mint k�t csepp p�ra-
Egy�tt �ln�nk fel
A Nap egy sugar�ra?
S ha le is hullunk onnan,
Elmondhatjuk b�tran,
Hogy j�rtunk a Napnak
F�nyes udvar�ban.

A szemedbe n�ztem,
�s te riadt volt�l.
Megsimogattalak,
�s te megnyugodt�l.
�lemben fekve, l�ttam,
Az arcod mosolygott...
�s �n nem �reztem
Semmi b�ntudatot.