Hitem szerint

Ha erdőben sétálva levél hull fejemre,
S lábam előtt terem egy, mi színre csodás,
Én magammal viszem, mert rögtön megkedvelem.
A Véletlen küldte, vagy valami más?

Útban hazafelé, ha üres az utca,
És lámpák sora bocsát rám arany fényözönt,
Egy mindig kialszik, ha éppen elé érek.
Véletlen-e, hogy az a lámpa rám köszönt?

Ha a vonatból álmosan kémlelem az eget,
És fülembe cseng kattogása a keréknek,
Míg villogva futnak alattam a sínek,
A ritmust is csak véletlen érzem az enyémnek?

Csak úgy véletlen az, ahogy én mindenáron
Felnőtt akartam lenni, majd újra gyerek!

Játszik velem egy hatalom, nem tudhatom, hogy mi,
De azt akarja tőlem, hogy boldog legyek.