Sttben vlt Nmasg
/Tncoktats engedetleneknek/
Fekete erd mlyben,
Minden hosszban-szltben,
Hideg lngok kztt,
Mely nem get,
De simogat,
Tncunk jrjuk mi ketten,
Kecsesebben, mint gondolat.
Kvek all
Lombok all
Irigy, aki rnk nz,
Utnunk kap szz kz,
Szz lb dobog,
Nylik a fld,
Hasad az g,
De flnk csak kettnk hangjt hallja!
Egyms hangja:
Nyugalom
Hatalom.
m ujjad szakad tlem,
Messzire lpsz…
Taln szaladsz,
Vagy csak a kd
Nyel
El
Lassan,
Hogy szavad tbb ne hallhassam.
Mgis tncolnom kell egyre,
Tged keresve,
Ha jn az este
Puha,
Lomha teste.
Mosoly szaladna arcomon,
Ha kavics- szabdalta talpakon
Hajladoznk,
De nem bnt a finom homok.
Csak simogat, s n tombolok,
Mint engedetlen gyerek!
Nlkled mi legyek?!
Tncom torz vonaglss fajul,
Fldre hullok s csapkodok,
Verem a port vadul.
Mikor lesz jra Egsz?
E bbeli bolyg bnviharban
Kihez nyjt majd a kz
- A Gondvisels keze -
Papron idt, helyet,
Hogy akkor, s oda mehet,
Ha ersen hiszi,
Meggyzdve hiszi,
Hogy mindenlt-beli prja
Vrja
Akkor s ott
Itt s most
Hrom ve
Milli ve
rjt fnyvekre!
Valamikor, valahol
A Teremts zakatol.
Ott voltunk egyek.
Onnan erednek lpteink,
Miket kln utakon
Sntn, flve jrtunk,
De egytt jra megtalltunk.
A tkletessg titka ht ez.
De hogy lel karom meg ne fojtson,
Fordtok egyet a kulcson,
S ajtt nyitok neked:
Llegezz.
Csak lpteidet vigyzd jra nagyon. |